New York Moves: Milyen egy tipikus este számodra Los Angelesben?
Holland Roden: Imádom az ételt - úgy értem, sütnék otthon. Egyébként az igazság az, hogy imádom a dim sum-ot (egy kínai étel, amiben a gombócban valamiféle töltelék található - szerk.), a japán BBQ-t, a közel-keleti finomságokat, a vega és nyers ételeket. Szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy tematikusan eszek. Emellett még hatalmas Jeopardy rajongó vagyok. Szóval az én tökeletes estémben szerepelnie kell ételnek, és Jeopardynak.

NYM: Mi az, ami Texasra emlékeztet?
HR: Pulykás szendvicsek, Matthew McConaughey filmek, és minden egyes ünnep.

NYM: Milyen könyveket olvasol? Melyik a két kedvenc könyved?
HR: Most éppen Walter Kern Blood Will Out című könyvét olvasom. Ez egy emlékirat egy magát Clark Rockfellernek nevező szélhámossal való kapcsolatáról. Emellett olvasom Sam Kean Disappearing Spoon című könyvét, ami a világtörténelmet meséli el szokatlan módon.

NYM: Mit jelentenek ezek számodra?
HR: Ez az egyetlen olyan művészet, amit mi teremtettünk a semmiből. Mindenhez elő kell állítani valamit, egészen az ételig, amit fogyasztunk. A könyveknél minden rajtad áll. Van egy olyan különleges hangulata.

NYM: Ha bárhol élhetnél a világon, hol lenne az a hely? És miért pont az?
HR: Szeretem Párizst, mert az ott élő embereket is szeretem. Valamint a különböző kerületei New York City és Los Angeles sokszínű városrészeire emlékeztetnek. A zene és a divat ihletet ad.

NYM: Mi a legvonzóbb számodra egy férfiban (vagy nőben)?
HR: A céltudatosság, de humorossággal együtt. Valaki, aki teljesen komolyan tudja, mik a céljai az életében, ugyanakkor napról-napra képes megnevettetni.

NYM: Mint olyan, aki női tudományokat tanult, gondolod, hogy a média és a magazinok, mint például a Cosmo vagy a Seventeen hatással van a fejlődésben levő fiatal nőkre?
HR: Minden nőre. De tudok beszélni személyes tapasztalatból is. Amikor van egy erős, határozott kiállású nő az életünkben (ez nem kizárólag anyuka lehet), sokkal több önértékelési szempont vésődik az agyunkba. Nekem ez hiányzott az életemből, tehát én feltörekvő modelleket vettem példaképeknek. Ez nagyon megváltoztatja azt, hogy hogyan látod magadat. Azt gondolom, hogy a magazinoknak hatalmas felelősségük van; néhány nő magazinokhoz fordul, hogy azok felkarolják őket.

NYM: Mint korábban molekuláris biológiával foglalkozó személy, mi volt a legmenőbb dolog, amit a mikroszkóp alatt láttál, és mi volt a legérdekfeszítőbb kísérlet, amit elvégeztél?
HR: Az egyik barátom árnyéka voltam, miközben az pluripotens őssejtekkel dolgozott. Beinjekciózták ezeket egy sertés májába, mert anatómiailag ők állnak hozzánk a legközelebb. Hetek alatt az inkubátorban elhelyezett őssejtek beburkolták a sertés máját. Ha ezt egyszer sikeresen meg lehetne valósítani, akkor nem lennének többé listák, amiken szív-, vese-, és májtranszplatánciókra kellene várni. A legmenőbb dolog az emberboncolás volt. Nincs is jobb módja a tanulásnak ennél.

NYM: A Teen Wolf eléggé kultuszjelenséggé vált. Melyik az a legendás misztikus lény, amiről reméled, hogy a való életben is létezik?
HR: Alex Mack karaktere - a szülei tudósok voltak, és képes volt átalakulni és átslisszani az ajtók alatt. És a szörnyecskék - a jószívűek természetesen.

NYM: Los Angeles remely hely arra, hogy különböző zenék felfedezésére ösztönözzön. Van még valamilyen zenei fesztivál a Cochella mellett, amire nagyon szeretnél elmenni - mint például a Bonnaroo vagy a Tomorrowland?
HR: Még nem voltam ezeken - a Spotify és a Hype Machine lehetővé teszi, hogy felfedezzünk embereket az ágyunkból, pizsamában.

NYM: Mi volt a legrosszabb tanácsat, amit valaha adtál?
HR: Erről természetesen nem beszélnék végletekben. De miután egy szociálisan agresszív állami iskolába jártam 2 évig, és Los Angelesben éltem, megtanultam, hogy van néhány gyerek és ember, akik általában úgy gondolnak a kokainra, mint egy átlagos reggelire, vagy mint egy energiaitalra. Nevetséges.

NYM: Milyen belsős poénok vannak/voltak a Teen Wolfban? Volt valaki, aki elkezdte üvöltözni őket forgatások között?
HR: Hmmm, a jeleneteknek megvan az a jellegzetességük, hogy viccesek anélkül, hogy mi annak akarnánk őket. Dylannek és nekem van egy belsős poénunk: gyakran a szünetek ideje alatt fontolóra vesszük, hogy lehetséges, hogy van egy teljesen comedy stílusú változata a Teen Wolfnak - és nem a '80-as évekbeli Teen Wolf filmre gondolok.

NYM: Gondoltál már valaha arra, hogy a televíziós szereplésekről áttérj a filmekre vagy a színpadra?
HR: Minden bizonnyal ez az egyik célom. De mint a legtöbb munkánál, ez nem úgy megy, hogy csak odamész és regisztrálsz. Szeretném, ha lenne rá lehetőségem, de a filmkészítés körülbelül 10 hónapot vesz igénybe az évből, és azt, hogy jelentkezel azokra a szerepkre, amikre lehet, könnyebb mondani, mint megtenni. És szeretem emlékeztetni az embereket arra, hogy nem A-listás amerikai színészként még mindig nehéz küzdelmet jelent egy-egy szerep megszerzése.

NYM: Mennyire volt nehéz számodra feladni a tudományokat a színészkedés folytatásának érdekében? Gondolod, hogy fogod tudni hasznosítani a női tudományokról szóló szakon szerzett tudásodat arra a célra, hogy felhívd a figyelmet azokra az igazságtalanságokra, amik a nőket érik világszerte?
HR: Ez volt a legnehezebb döntés az életemben. Határozottan szeretnék segíteni. Csak most értem vissza Ghanából, ahol turistaként önkénteskedtem egy iskolában. Lenyűgüző élmény volt szemtanúja lenni annak, hogy a társadalmak hogyan lehetnek olyan békések. Olyan életet élnek, amit kevesen ismernek - azon dolgoznak Togoban, Beninben és Ghanában egynél több elektromos hálózat, közszolgálati szervíz legyen, és megfelelő vízvezetékhálózat. Nyugat-Afrikában ahol nem a szafarik és a piramisok a fő attrakciók, úgy érzed, mintha a világ megfeledkezett volna az ott élőkről. Tényleg minden az oktatással kezdődik, és azon vagyunk, hogy segítsünk ezen javítani.